A gyógyító kertek
Több mint regény
Roger Ulrich operált betegekkel 1984-ben végzett vizsgálatai alapján állította, hogy a kórházi ápolási idő hossza és a fájdalomérzet összefügg azzal, hogy a fekvő beteg az ablakon keresztül természetet lát-e. Azok a páciensek, akiknek az ablaka kertre, természetes tájra nézett, hamarabb gyógyultak, és kisebb volt a fájdalomérzetük.
Ha Ön is ismeri "A titkos kert"-et, Burnett világhírű gyermekregényét, valószínűleg egyetért velem abban, hogy ez az ifjúsági irodalom kategóriában megjelent könyv több mint egy gyermekregény: tele van olyan egyszerű, de nagyon hatékony életmódi tanácsokkal, ötletekkel, amelyek minden korban alkalmazhatóak. Emlékeznek? Megismerünk egy mogorva, durcás, koravén, tízéves kislányt, aki nemcsak azért magányos, mert szülei meghaltak, hanem mert egyetlen barátja, rokona sincs, aki törődne vele a fizikai ellátáson túl. Nem csoda, hogy lelkileg és testileg egyaránt sínylődik, gyenge, életkedv és étvágy nélkül épp csak vegetál, amikor megérkezik nagybátyja yorkshire-i otthonába. Ott végre jó dolog is történik vele: bóklászás közben megszereti a szabad levegőt, a kertet, elkezd a földdel, a virágokkal foglalatoskodni, közben felfrissül, testben-lélekben megerősödik, megismeri az élet, a játék, a mozgás örömét és hamarosan tökéletesen meggyógyul. Annyira, hogy még gyógyítani is képes: unokatestvére, a koraszülött, fejlődésében elmaradt, a világtól elzártan éppen csak élő Colin is neki köszönheti azt, hogy a titkos kertben játszva néhány hónap alatt egészséges, mozgékony, boldog gyerek lesz belőle. Romantikus idill, vagy több annál? Inkább ez utóbbi, hiszen a kert, a természethez való közelség mára mint bevált terápiás elem szerepel a szakmai útmutatókban, akár pszichés betegségről, akár más elváltozásról vagy immunerősítésről van szó. Nézzük hát a kert titkait - és utána ki-ki döntse el, mit tud mindebből a saját körülményei között, saját hasznára, egészségére fordítani!
Találkozás az élettel
Amikor egy kedélybeteg kislány rácsodálkozik egy vörösbegy okos szemére, figyeli a fészekrakását, fiókáinak etetését, vagy amikor a szobalevegőn sorvadó vézna kisfiú először lát egy eleven bárányt, rókakölyköt, varjút, valami nagyszerű dolog történik vele: az élet legalapvetőbb csodáival találkozik, olyan élőlényekkel, amelyek nem töprengenek, nem tesznek mást, mint amit magától értetődően kell tenniük a fennmaradásukért. Ezekből az egyszerű megfigyelésekből azonban olyan ösztönös életerő és életigenlés árad, ami a beteg gyerekekre is jótékony hatással van. Ugyanezt az élni akarást fedezik fel az elhanyagolt kert rózsabokraiban, a magukra hagyottan is szaporodó hagymás-gumós virágaiban, a burjánzó borostyánban. A magány, a sorsüldözöttség, a betegség negatívumai után ezek az élmények töltik el pozitív gondolatokkal őket. Nemcsak e regény oldalain találkozhatunk ezzel a gyógyító hatással: a legkülönbözőbb állatokról, lovakról, kutyákról, macskákról, madarakról, de még a legkisebb rágcsálókról is kiderült már a kutatások során, hogy terápiás hatásúak depresszió, testi betegség, szociális fóbia esetén és számtalan más helyzetben. Viszik is őket kórházakba, idősotthonokba, nevelőintézetekbe, börtönökbe, minden olyan helyre, ahol gondjaikba merült, nehéz helyzetben, magányosan élő emberek élnek.
Színterápia
A kert friss zöldje, tarka virágai a színterápia eszközével egészítik ki az életteli élmények jó hatását. A zöld a tavasz, az újjászületés, a remény, a megújulás, a regenerálódás színe. Mély nyugalmat áraszt, segít a megnyugvásban, kiegyensúlyozottá tesz. Egy zöldellő kertben ennek a színnek ezernyi árnyalata látható, sokkal több, mint amennyit leírni, megnevezni tudnánk, a zöld szín pedig minden színterápia elemzése szerint frissít, regenerál, erősíti az idegeket, nyugtató hatású. A virágok ezernyi színe, tarkasága hasonlóan sokféleképpen hathat, felüdíti a szemet és a szemlélődő hangulatát, de a színterápia hívei szerint akár konkrét betegségek esetében is jótékony hatású lehet a sárga, a piros, a kék, stb. színű virágok látványa.
Gyógyító kertek
Ha érdekli, hogy egyes, kertben is végezhető tevékenységekkel mennyi kalóriát éget el, nézze meg kalória-leadási kalkulátorunkat!
Egy kert - a benne élő állatokkal, viruló növényeivel, üde színeivel, frissítő vagy nyugalmat árasztó hangjaival (madárcsicsergés, vízcsobogás, szellősuhogás) - elősegíti a benne járók szellemi, lelki gyógyulását, regenerálódását, illetve pihentető hatásával az egészségük, egyéniségük megőrzését. Felvértez a stressz ellen, feltölti a megcsappanó energiákat, javítja az önuralmat, erősíti az önértékelést, javítja a megfigyelő- és a problémamegoldó képességet, összeszedettségre nevel. Mindez a hatás megsokszorozódik, ha nemcsak passzívan tartózkodnak, nézelődnek a betegek benne, hanem mozognak is. A jó levegőn végzett séta, kocogás is nagyszerű, de ennél sokkal jobb, ha valami olyan tevékenységet végeznek, amellyel maguk is a kert alakítóivá válnak. A kertészkedés gyógyító hatása nem új gondolat, az ókori görögök például Aesclepius, a gyógyítás istene számára létesített templom kertjét gyógyító hatásúnak tartották, de azóta is a világirodalomban, illetve a filozófusok írásaiban számos példát találhatunk erre - elég, ha Voltaire híres mondatára gondolunk, amely a "Műveljük kertjeinket" utasítással keres megoldást a világ bajaira.
Tudomány által igazolva
1955-ben a Michigani Állami Egyetemen adták ki az első egyetemi bizonyítványt kertterápiából, 1971-től pedig a Kansasi Állami Egyetemen is elkezdték e tárgy tanítását. Ma a kertterápiát kórházakban, idősek és sérültek ápolási otthonaiban, intézetekben, rehabilitációs központokban, börtönökben, hajléktalanokat ellátó intézményekben is alkalmazzák.
A kertterápia alkalmazott tudománnyá a múlt század hatvanas éveitől vált, amikor felfigyeltek arra, hogy azok a szegény sorsú betegek, akikkel a gyógykezelés fejében kerti munkát végeztettek a kórházak kertjében, jobban, hamarabb gyógyultak. A világháború után sebesülten, csonkolt végtaggal hazatérő katonákat tanítottak meg könnyebb kerti munkára, hogy elfoglaltsághoz és némi keresethez juttassák őket. Megfigyelték, hogy a motorikus képességeik jelentősen nőttek eközben, izomerejük javult és a sebesülés miatt nem használt izmaikat is megmozgatva az egész mozgásuk, egyensúlyérzékük, általános állapotuk is jelentősen javult ezáltal. Azóta alakítanak ki olyan kerteket, ahol a betegek állapotához maximálisan igazodnak a tervezéskor: például látássérültek számára Braille-írással ellátott vezető korlátokat szerelnek fel, vagy a mozgássérülteknek a kerekes székeikről is könnyen elérhető, gondozható, "emelt" ágyásokat alakítanak ki. Amerikában több helyen tartanak fenn közösségi kerteket nehéz szociális helyzetűek, például hajléktalanok, bántalmazott gyerekek, börtönből szabadultak számára. Előnyös hatásuk egyértelmű: önbecsülésük nő az értelmes, hasznos munka által, gazdasági nyereséghez is juthatnak például eladható virág, zöldség formájában, belső feszültségük, stresszük csökken a fizikai munka hatására, miközben a szép kert esztétikai élményt nyújt a számukra, és a csoportfoglalkozások során nő az egymás iránti tolerancia, új kapcsolataik alakulnak ki. Összességében a kert egy hidat jelenthet a számukra a "normál" világba való visszatéréshez.
Emlékkertek, a lelki sebek gyógyítói
A terápiás, gyógyító kertek sajátos változatai azok az emlékhelyek, parkok, amelyeket valamilyen társadalmi csoport közös vesztesége emlékének "szentelnek". Ilyen például az AIDS Nemzeti Emlékligete San Franciscóban, ahol az e betegségben érintettek, vagy a gyászoló hozzátartozók kereshetnek sorstársakat, reményt és enyhülést. Hasonló emlékliget a világ számos pontján található például a háború vagy a fasizmus áldozatainak emlékének szentelve. De nem is kell messzire menni: mindenki ellenőrizheti saját magán, reakcióin, hogy hol tudja könnyebben megélni a gyászát, elfogadni szeretett hozzátartozójának elvesztését: egy kolumbárium szürke betonfalai között, vagy egy falusi, orgonaillatos, madárdalos, árnyas, virággal borított temetőkertben?
Forrás: HáziPatika.com
Kert és nevelés
Kertünk a természet kicsiny szelete, ahonnan sok fáradság és alázat árán kipillanthatunk egy évmilliók óta működő bonyolult, de megismerhető rendszerbe. A kert akkor lesz varázserő, ha tetszik a gyerekeknek, ha érzik: ez ma valami, ami próbára teszi az erőt, az ügyességet, az akaratot!
A kert a természet iskolája. Ebben a gyönyörű tanintézetben sok alázat és fáradság a tandíj. Itt mindig kijavíthatjuk tévedéseinket, a kudarcból is tanulhatunk. Környezeti ártalmak, erdőpusztulás, kihaló élőlények figyelmeztetnek sebezhető mivoltukra, és arra, hogy a számtalan tudománynak a kertművelés gyakorlatában aprópénzre váltott eredményét valós érdekeink és ne csak a jövedelmezőség szempontjai határozzák meg. A kertészkedés nem egzakt tudomány, és az a kertész, aki nem elég rugalmas, kevés sikert könyvelhet el.
A kezdő kertésznek az éves kerti munkák tervezéséhez jó néhány tanácsra van szüksége. Ilyenekkel bizonyára a környék tapasztalt kertészei is segítenek, de itt is érvényes: több gyakorlatot, mint elméletet! Végül is csak a tapasztalat tesz bölccsé.
„Natura sanat.” Az ókori bölcsesség szerint a természet gyógyít. Szerencsére nemcsak gyógyít, de gyógyul is. Feladatunk pedig a gyógyulás elősegítése, hogy a rendelkezésünkre álló kis területen megőrizzük a természet évmilliók óta fennálló értékeit, magunk is létrehozva a hasznosság, szépség, egészség harmóniáját: a jövő kertjét. Célunk, hogy a tanulókkal együtt nagy hozamú, szép, érdekes és sok örömmel kecsegtető kerttípust mutassunk be, amely minden honos állat számára búvóhelyet nyújt. Művelőjének örömteli, lebilincselő és főleg egészséges foglalatosságot kínál, és olyan élelmiszerekkel látja el, melyek azon túl, hogy ízletesek, abban a tudatban fogyaszthatók, hogy mentesek a káros vegyi anyagoktól.
Az iskolai kertgondozás gyökerei
Értékes XIX. század elejei pedagógiai dokumentumokban arról győződhetünk meg, milyen jelentőséget tulajdonítottak a kert gondozásának, a növények ápolásának és védelmének. „Tavaszkor a kertre van az anyámnak gondja. Az ásóval felfeszíti a földet, trágyával megvegyíti, a gereblyével szépen megegyengeti, és mindenféle maggal beveti. Az egyik ágyba salátamagot vet, a másikba parajmagot, a harmadikba sárgarépamagot, a negyedikbe káposztamagot. Fokhagymát is ültet, és imitt-amott retekpalántát és uborkát, babot, borsót és több efféléket melyekből azután mindenféle konyhára való zöldségünk terem. De szeretem is én a zöldséget nagyon... örömest hordok az öntöző edényben vizet, még öntözni is segítek, hogy a vetemények annál hamarabb nevekedjenek. Az atyámnak a kerítésre van gondja, és ahol szükséges, a sövényt kifoldozza, mert különben e részeken a tyúkok és ludak átbújnának, és az elvetett magot kikaparnák, a nevekedő veteményt pedig elcsipkednék. De a hamis gyerekek is szeretnek a kertbe bemászni. Az atyám vigyáz a fákra is, megfigyeli, nem tekergődztek leveleikbe férgek, melyeknek fészkeit leszedi, minekelőtte belőllök hernyók vállynak. Ezek tudniillik a fák leveleit mind megennék. Imitt amott gödröket is ás az atyám a földbe, csemetefácskákat ültet, befödvén azoknak allyait földdel. Megtudakozom majd tőle, mikor kell azokat megöntöznöm, hogy szépen nevelkedjenek. Ezek a fák teremnek azután gyümölcsöket, melyek nekem legkedvesebb eledeleim.”1
A századelő népiskolai tanterveiben szerepel a gazdászat és kertészeti gyakorlatok (III. és VI. o.), melyek az iskolakertben folytak. A tanterv helyet adott az iskolakert leírásának is. „Egy csupán faiskolai célra berendezett terület nem felel meg ... ezért szükséges, hogy közvetlenül az iskola mellett, egy rendesen bekerített bővizű kúttal ellátott nagyobb földterület álljon rendelkezésre. Az iskolakert három részre osztandó. Egyik része a tanító kezelése alatt a gyakorlatiasságnak megfelelő mintaszerűséggel rendeztessék be, részben faiskolának és gyümölcsösnek, részben konyhakertnek szolgálván. Másik részben egy, az illető vidéknek megfelelő, mezőgazdasági vetésforgó bemutatására fog szolgálni... harmadik részét kisebb táblákra kell osztani úgy, hogy minden növendéknek egy-egy különálló terület jusson, melyen ő, a tanító által megválasztott növényeket, a tőle kapott utasítások szerint termeszti... a kertben rendeztessék be egy olcsó méhes.” Hasonlóan fontos szerepet töltenek be a szemléltetőeszközök. „Szárított növények nem alkalmasak a szemléltetésre...”2
A tanító- és tanítónő képzős tantervekben az első és második osztályban heti két-két óra Gazdaságtan szerepelt. Szerepeltek benne az őszi munkák, talajvizsgálat, talajművelés, faiskola, gyümölcsfa-nemesítés, faültetés; őszi munkák a konyhakertben, talajművelés a mezőgazdaságban, méhészet; állattenyésztés... védekezés a növények és állatok kártevői ellen. A tanítóképzőkben: háztartási gyakorlatok és kerti foglalkozások (az órakeret azonos a férfiakéval); konyhakert, vetemények, befőzése, tárolása, az éléskamra és takarítása, mosási gyakorlatok, vetésgondozás, palántálás, fatisztogatás, metszés, a méhes, sajtkészítés; ruhaneműk gondozása; az állattartás, méh- és selyemhernyó-tenyésztés. Középpontban a gyakorlatiasság állt: „A gyümölcsfaiskolában a neki kiosztott csemeték ápolását az oltástól kezdve végig folytatja a tanuló, amíg a gazdasági gyakorlatok tartanak. Hasonlóan foglalkozik a szőlőben is.”3
Több olyan törvény és rendelkezés született, miszerint „...hol a közoktatásügyi miniszter állami iskolát állít fel – amennyire a község anyagi ereje engedi, köteles az állami iskolához telket, épületet vagy legalább az építési anyagot, munkaerőt, testgyakorlótért, kerthelyet ... adni.4 Az oktató-nevelő munka feltételei közé tartozott – főleg tanyán – az iskola udvara és kertje. A tanterv és utasítások előírták, hogy ezek minták legyenek a tanulók és a szülők számára. Az udvart be kell fásítani, hisz jó időben ez nemcsak a játék, hanem a tanítás célját is szolgálta. A kertben pedig a szemléltetés céljaira szükséges növényeket kell termelni, termeltetni a tanulókkal. Az egyik volt tanyai tanító így ír erről: „A mezőgazdasági ismeretek tanítása és a gyakorlat nem a tanító kertjének ingyen munkáját volt hivatva szolgálni. Az ésszerű konyhakertészkedés, a gyümölcstermesztés megismerésére fejlesztette ismereteiket, ügyességüket, önbecsülésüket. A felnőttek érdeklődését és elismerését is kiváltotta.”5
Az 1930-as években Magyarországon virágkorát élte a gazdasszonyképzés. A vándortanfolyamok minden falu életében eseménynek számítottak. Az oktatás reggel nyolctól délután ötig tartott. Először két elméleti órát tartottak, majd a résztvevőket két csoportba osztották: az egyik főzött, a másik pedig varrt, illetve kézimunkázott. Az elméleti tárgyak között háztartásvezetés, kertészeti ismeretek (egyszerűbb konyhakerti tudnivalók, gyümölcsfák gondozása), állattenyésztési ismeretek, valamint a helyi orvos bevonásával csecsemőgondozás, női egészségvédelem, betegápolás is szerepelt. A tananyag összeállításában a tanárok szabad kezet kaptak, és azt a helyi adottságokhoz igazították.6
A kerti iskola
Mikor mondhatjuk, hogy egy kert már igazán jó, már alkalmas arra, hogy felnőtt és gyermek átélhesse benne a kert „élményét”? Mikor alkalmas arra, hogy igazi iskolakert, mondhatnánk úgy is: kerti iskola legyen? Lehet egy kert kissé elvadult is, lehet nagyon nagy vagy egészen kicsi, a kérdés csak az: megadja-e azt a megnyugtató lelkiállapotot, amelyet a természeti rend és az emberi célok egybecsengése nyújt? Az ilyen kertben a termesztésre szánt növények szépek is, a virágzás gyógyító is, a szépség egyben az érzékszervek tápláléka is. A vegyszermentes, szeretettel ápolt kert néhány év után megtelik láthatatlan segítséggel, az „aprónép”, akit a régi mesék is ismertek, beköltözik, és elvégzi segítő, gyógyító munkáját. A kisgyermek a kertnek ebben az ember alakította természetes nyüzsgésébe teljesen beleéli magát. A hároméves még játszótársakra lel a bokrok tövén, később már csak jó játszóhelyre. A csecsemők esetleg még félnek is, védeni kell őket, például az anya közelségével, mikor a kiságyat kitesszük a virágzó orgonabokor, a vörösödő levelű szőlőlugas félárnyékába. Természetesen az a fejlődési folyamat, ahogyan a gyerek számára a kert lassan az emberi munka tárgya, az esztétikai élmény forrása, vadabb játékok terepe lesz. Az eltávolodásra szükség van. De: a beleélés képességének nem szabad végleg elvesznie.
A civilizált, főleg a városi élet percenként változó technikai információinak nem tud ellenállni a lélek. A kert természeti életének, a folyamatok nyugodt tempójának megfigyelése segíthet, a méhek munkája, a levelek elszíneződésének lassú menete hat a gyerekekre, különösen ha az élményt a tanár megerősíti. Például egy héten át, a kertből az osztályterembe érve, a levelek színét festményként rögzítik. A begyűjtött termések formáját agyagból megmintázzák, a kisebbek babát, állatfigurákat készítenek belőlük. Mint látjuk, nem teoretizálásról van itt szó. Felidézzük a tapasztalatokhoz tartozó valóságtartalmú gondolatokat, több napon át hagyjuk rögződni, és tevékenységgé alakítjuk, akarattal átfűtött művészi formák létrehozására használjuk.
Az ember én tudata, a gyermekkorban különösen, az organizmus átéléséhez kötött. A kertben végzett fizikai munka, ha nem túlerőltető, éppen ezt az egészséges én érzést fejleszti jó irányba. És büszkeséget ébreszt: én ezt a nehéz munkát ügyesen, jó erővel el tudtam végezni – például a komposzt kihordását egy nagy ágyásra ősszel – a csoport jól szervezett együttes munkájában. A kertészeti gyakorlat a szociális egymásrautaltság átélésére is jó alkalmat jelent. Vegyük egy tavaszi palántázás esetét. Néhány gyerek a palántát hordja, mások kijelölik a sorokat, egyesek az ültető gödröket fúrják, mások komposztot töltenek bele, megint mások ültetnek és az utolsó menetben valaki beiszapolja a palántákat vízzel. Ha a „forgószínpad” jól működik, mindenki minden szakaszban részt vehet. A kertet biodinamikus módszerrel művelik, elevenebbé teszik, gyógyítóan hatnak a környezetre és a dolgozó emberre is. A nagyobb tanulók tudják már, hogy miről van szó, a kisebbek csak átélik a pozitív hatást. Különösen akkor, ha a kertészet oktatója maga is elmélyülten foglalkozik a preparátumokkal, esetleg maga is készíti őket a gyógynövényekből. A preparátumok segítik az embert és a kertet, hogy ne veszítse el kapcsolatát sem a földdel, sem az éggel.
A föld és az ég között élő növény – maga az összeköttetés. A ma tapasztalható talajpusztulás, a vizek elhalása, sőt: a sivatagosodás éppen azt mutatja, hogy az összeköttetés veszélyeztetett. A biodinamikus kertben szembeszállunk ezzel a halálos folyamattal, végső soron ebben áll a preparátumok hatása. A gyerekeknek minderről nemigen beszélnek, de például a rendszeres euritmiaórák mozgásfolyamatai során igenis foglalkoznak a kérdéssel – a művészet nyelvén. Ugyanígy a festési órákon is. Vegyük azt a legegyszerűbb esetet, mikor a vizes papíron összefolyik a gyermek szeme előtt a kék és a sárga festék, s belőlük sokféle árnyalatban létrejön a növények színe: a zöld.
A mezőgazdasági nagyüzemi gyakorlatokon a 15 évesek a gazdasági organizmus fogalmát is megközelíthetik. Az összefüggésrendszernek, mely zárt organizmussá teszi a biodinamikus gazdaságot, legegyszerűbb megnyilatkozása a következő zárt kör: a trágyát az állatok alól kihordjuk a földre, ezen terem a takarmány, amivel az állatokat etetjük. Az emberi táplálék ebben a körben károsodás nélkül megteremthető, hiszen a növényvilág jellegéhez tartozik az adakozóképesség: a fényt, mely szüntelenül és határtalanul árad a kozmoszból, beépíti a földi körforgalomba.
Egy svédországi iskolakert példája
Érdemes szemügyre venni a svédországi Järna egyik iskoláját. Az iskola kertjének területe egy hektár.
Benne a gyümölcs, a zöldség és a virág egymást váltva, kiegészítve terem. A zöld környezet, ahova óvodások és iskolások a szünetben kiszaladhatnak, már csak mentálhigiénés szempontból is nélkülözhetetlen. Az a tény, hogy a kert kíméletére és szeretetére 4-5 éves kortól tanítják a gyermekeket – s a svéd családokban még előbb is! –, gyönyörű eredményt hoz. Az iskolában nem tapossák ki a gyenge gyepet, a kamaszok nem törik le a fiatal fácskák ágait. Lehet, hogy egyes gyerekek unják a konyhai beosztást, mások viszont kimondottan örülnek neki: a kert, a konyha az alkotótevékenység színhelye, s ez jólesik a befogadást, intellektuális erőfeszítést jelentő órák között.
Mivel a tanítás általában ciklusokban folyik, azaz néhány héten keresztül minden reggel két-három óra hosszat ugyanazzal a tantárggyal foglalkoznak a tanulók, s így abban el tudnak mélyedni, érthető, hogy a kerti munkának két ciklus jut: egy őszi és egy tavaszi. A tavasszal elvetett növényeket ugyanaz az osztály takarítja be az őszi ciklus idején. Tavaszi ciklus van a 3., az 5. és a 7. osztályban. A 9. osztály foglalkozik a befőzéssel. A naposok a konyhára a 7. és a 8. osztályból kerülnek. A 7. osztályosok a nyári szünetben dolgoznak egy-egy hétig a kertben, s így az őszig nem megy tönkre. A pedagógiai alapelvnek megfelelően, mely szerint a szülőkkel együtt dolgozik a pedagógus a gyerek nevelésén, ebben a nyári munkában az ügyeletes gyerekek szülei is részt szoktak venni.
Még fontosabb mindez a gyógypedagógiai munkában. A Järna körzetében lévő öt gyógypedagógiai intézmény közül, melyek a Rudolf Steiner Szemináriumhoz tartoznak, a legrégibb és legnagyobb a Mikaelgarden nevű telep. Az épületegyüttes 40 gyermeknek ad otthont, napközben melléjük még tíz bejáró érkezik. A gyerekeket 50 tanár és egyéb felnőtt dolgozó látja el. Az itt élő gyerekek közül soknak a nevelését más állami intézetek már reménytelennek tartották, így kerültek Mikaelgardenbe. Az évek során a legtöbben, mint védelemre szoruló, de munkaképes felnőttek hagyják el az iskolát. Sokan a szeminárium körzetében élő családi jellegű mezőgazdasági munkahelyeken folytatják életüket.
A fából készült épületekről, a műhelyekről és tantermekről, a művészi tevékenység felszabadító hatásáról és a szigorú rendszeresség biztonságáról, melyek segítségével a gyermekeket gyógyítják és nevelik, itt nem beszélünk. Azt figyeltük meg látogatásunkkor, hogy ennek a nevelésnek milyen nélkülözhetetlen eszköze az épületeket körülvevő park.
A hegyoldal, melyen „Mikael kertje” fekszik, teljes egészében park, nagy teraszokon kialakított változatos növény együttes. A fák és a természet adta sziklák, a napsütötte gyep az évelők ágyásainak speciális mikroklímát adnak. Egy nagy kő északi vagy déli oldala a fagyra hajló klímában komoly különbséget jelent. A melegebb oldalon még a rózsa is megél. Ebben a kertben nagy gondja a kertésznek, hogy a tulipánok legalább május közepére kinyíljanak! Anemónák, nárciszok, előttük a hóvirág, a fűz barkái, utánuk aztán hirtelen nyílik minden, mint a magas hegyeken. A barnásvörösre festett házak déli oldala adja a legmelegebb termőhelyet. A játszásra alkalmas, vízszintre alakított terek mellett szép egyéves ágyásokat látunk, főleg árvácskával és nefelejccsel beültetve. A teraszok között a járást a természetes őskőzetből és rövid gerendákból készült lépcső teszi lehetővé. A fenyők, a lombos fák levegősen állnak, az egész park természetes liget benyomását kelti. A tervező kifejezetten kerülte a szögletes formákat. Ilyeneket még az épületek belsejében is csak ritkán látunk. Minden kellemesen lekerekített.
A napirend az intézetben olyan, hogy a növendékek reggeli gyülekezéskor és esti búcsúzás előtt feltétlenül átmennek a kerten, akármilyen is az időjárás. Ismerik a kertet, biztosan szeretik is. Esetleg ők maguk ezt nem is tudják megfogalmazni, de a hatását érzik. A tanárok azonban tudatosan fejlesztik magukban azt a képességet, mellyel a természet belső erői és külső esztétikai hatásai átélhetők. Amikor a pedagógus végigvezeti a kerten a csoportját, a gyerekekre hatással van az az érzés, ami a tanárban a természet láttán ébred. Ezzel magyarázható, hogy sehol sem láttuk, hogy egy gyerek rontotta, rombolta volna a parkot.7
A kertészkedés a helyi pedagógiai programokban
A pedagógiai programokban alapelv a termelés-gazdálkodás elméletének és gyakorlatának megvalósítása. A helyi nevelési rendszerek kidolgozásában a táj, a vidék jellegzetességeinek bemutatása, az értékek megőrzése és átadása, a környezet- és tájvédelem, a biogazdálkodás, a munkára nevelés és a vállalkozói magatartás összhangjának megteremtése, a tanulók differenciáló képességeinek fejlesztése, az aktivizálás, a feladatvállalás, a szabadidő hasznos eltöltését segítő foglalkozások megismertetése, az önkiszolgálás, az öntevékenység, a gyerekek szükségleteinek és igényeinek figyelembevétele. Mi erre építjük foglalkozási programjainkat, hogy a tanulók életkoruknak, érdeklődésüknek, motivációjuknak megfelelően elsajátítsák a kertészkedést a természet követelte rend mintájára (talajjavítás, talajművelés, vetés, öntözés, növényvédelem, termés). Érdekes tevékenység a komposzttárolók, a magasított virágágyak készítése, szerelése. Fontos megismerni, hogyan műveljék meg a tanulók a parlagot, de szükséges egy kis gyomismeret is. Érdekes foglalkozás a kert tervezése, beosztása, díszkert kialakítása, sövények telepítése, a gyep ápolása. A fák, a dísznövények, a virágok, a tavak és vízinövények sajátos ismereteket igényelnek.
Mindenki szereti a teraszok és balkonok növényeit. Az ablakdeszkába helyezett növény a szobát lakályossá varázsolja. A szabadban, tartókban elhelyezett virágok a sivárnak, szigorúnak tűnő felületeket is kedvesen mozgalmassá teszik, s izgalmas látványt jelentenek a függő virágdíszek. Jól ismerjük a zöldségeskerteket is, de vonzóvá tételük sokféle apró munkát igényel. Külön szaktudásra van szükség az üvegházi műveléshez, gyümölcsök termesztéséhez, a gyógy- és fűszernövények ápolásához. Az igényes művelés jó kerttechnikát feltételez, amihez sose röstelljünk tanácsot kérni.
Ma az iskolakert kialakításához ökológiai szempontokat veszünk figyelembe, és időt adunk kialakításához.
Az iskolakert létesítésével és működtetésével elsődleges pedagógiai célunk megtanítani a diákokat türelemre, arra, hogy bízzanak a természetben, hagyják a természetet dolgozni, nyerjék meg bizalmát, elővigyázatosan avatkozzanak be a természeti folyamatokba. A célkitűzést a tervezés követi. Az alakuló kert függ az iskola jellegétől, a rendelkezésre álló felületek nagyságától, a pedagógusok elfoglaltságától, a diákok együttműködő tevékenységétől, a kertápolás megoldhatóságától a szünidők idején.
Megfelelő támogatással létrehozható a tankert (ágyások vadon termő növényekkel, bokrokkal, mérgező növényekkel), az ötletek kertje (játékokkal, romtalaj-felületekkel, befuttatott kővel kirakott ligetekkel), különböző bioszférák létrehozása (száraz pázsitok, nedves rétek, száraz falazatok, romtalaj felületek, gabonaföld és ahhoz kapcsolódó flóra). A természeti viszonyoknak megfelelő iskolakert sok tapasztalatot, információt adhat a tanulóknak: a természetvédelemről, az állat- és növényfajták védelméről, környezetvédelemről, tájvédelemről.
Kertgazdálkodás és falusi turizmus
A turizmus fajtájának, módjának komoly hagyományai vannak Magyarországon. A két világháború között, a 30-as években elterjedt szokás volt a városi emberek, a középosztály körében, hogy a családok együtt vagy gyermekeik a cserkészmozgalom keretében egy-két hetet minden nyáron vidéken töltsenek. Kezdetben a rokonoknál szálltak meg, majd az igények növekedése szükségessé tette, hogy más falusi házaknál, fizető vendégekként ismerkedjenek a vidéki élettel.
A II. világháború pusztító szele a falusi turizmus hálózatát is elsodorta. Ezután elsősorban a szervezett üdülések kerültek előtérbe, a falvak látogatók nélkül maradtak. A 90-es évektől azonban egyre többen kezdik feleleveníteni a régi szokásokat. A családok egy része vidéken tölti vakációját, vagy elküldi gyerekét a nagyszülőkhöz a szülőfaluba, hogy megismerkedjenek a hagyományok által megőrzött szokásokkal, tevékenységekkel. A falusi turizmus kis befektetéssel, ám nagy elhivatottsággal mindenütt elindítható.
A 4H klubok8 kedvező pénzügyi kondícióval tanyát, házat vásárolhatnak. Mezőgazdasági ismereteiket felhasználva farmergazdaságokat hozhatnak létre. Ezekben a vállalkozásokban már-már elfelejtett mesterségeket, kézműves tevékenységeket is bemutathatnak, speciális gyermektáborokat szervezhetnek, és elsajátíttathatnak különböző természeti és termelési eljárásokat. A 4H pedagógiája ráirányíthatja a gyerekek figyelmét a gazdálkodás korszerű és helyes módszereire, a takarékoskodásra, az együttes munka élményére, a vállalkozás értékeire, hasznára, az egészség és szépség harmóniájára, a gyermekek és felnőttek együttes tevékenységére.
A 4H programjaiban, a kertgazdálkodásban megjelenik az önálló alkotómunka, a kezdeményezés, a folyamatosság és rendszeresség, létrejöhet a jó munkatársi kapcsolat, és az egyéni sajátosságok, a jellembeli különbségek is megfigyelhetők. Felismerik a csoport érdekeit, ötleteket, javaslatokat gyűjtenek az eredményesebb munkához, elsajátítják a döntési helyzetekben tanúsítandó magatartást, közösen értékelnek, ellenőriznek, érvényesül az indirekt irányítás, az egymás segítése is.
Kertünk a természet kicsiny szelete, ahonnan sok fáradság és alázat árán kipillanthatunk egy évmilliók óta működő bonyolult, de megismerhető rendszerbe. A kert akkor lesz varázserő, ha tetszik a gyerekeknek, ha érzik: ez ma valami, ami próbára teszi az erőt, az ügyességet, az akaratot!
Forrás: oki.hu
A napfény gyógyító ereje
A napfényben csodálatos éltető erő rejlik. Biztosan sokan megfigyeltük már azt a látványos csodát, mikor kora tavasszal, a napfény hiányában tartott növényeinket kivisszük a napra, szinte órák alatt "zöldülnek". Újjá élednek, s úgy nőnek, mintha húznák őket. Minden élőnek, növénynek, állatnak stb. s nem utolsó sorban az embernek is létszükséglete a napfény.
A napi D-vitamin-szükségletünk:
Gyerekeknek: 10 ug (400 NE)
Felnőtteknek: 2,5 ug (100 NE) vagy kevesebb.
Hogyan tudjuk ezt legkönnyebben biztosítani:
Napi egy perc napfürdő (ruhátlanul) vagy egy óra séta a szabad levegőn (felöltözve) elegendő ahhoz, hogy bőrünk szintetizálja a napi D-vitamin adagot. Hiszem, hogy ezt a mi kis hazánkban mindannyian meg tudjuk tenni, tehát kiegészítőkre nekünk nincs szükségünk.
Ezért azt tanácsolom mindenkinek, nyári nagy melegben inkább a reggeli és a késő délutáni órákban napozzanak. Jó magam sem vagyok fiatal, de mégis azt tanácsolom az idősebbeknek is, igyekezzenek valahol napozni, mert a jó Isten olyan csodálatosan teremtett meg bennünket, hogy a szervezet tartalékolni tudja a D. vitamint. J.D.Pamplona Roger azt írja : A vérünkben keringő D-vitamin nagy részét bőrünk szintetizálja. Nincs szükség étrendi kiegészítőkre, ha lehetőség van akár csak rövid időt is a napon tölteni.
Még egy fontos tanács: Igyekezzünk félretenni a divatos műszálas fürdőruháinkat, s készíttessünk természetes, - pamut anyagból napozó ruhát magunknak, egészségünk védelmére.
A napfény gyógyhatásai
Dr. Sang Lee "Szabadítsd fel magad" c. könyvét 1992-ben tudtam megvenni Sao Paulóban.
Kiemelnék néhány sort, melyeket a nap gyógyító hatásairól ír:
•A napfény közvetlen a bőrre történő érintkezésekor megnöveli a fehérvérsejtek azt a fajtáját, melyek által a nyiroksejt száma növekedni kezd. Ezek a nyiroksejtek megerősítik a gammaglobulin termelést, serkentik az ölősejteket, hogy több kórokozókat tudjanak elnyelni, tehát gyógyítólag hat a rákos - daganatokkal szemben.
•Csökkenti a vércukorszintet, mivel égeti, felhasználja a cukrot.
•A nap erősíti a vérkeringést A szív minden egyes dobbanásánál sokkal több vért szorít ki magából, mint nap nélkül, s ezáltal több oxigént is tud szállítani.
•Köszvényes, megmerevedett, földagadt ízületes beteget, kit hosszú ideig naponta kiültettek a napra, csodálatosan gyógyult e súlyos betegségből.
•A napfény, amikor a bőrünket éri, D vitaminná változtatja a koleszterint. Teljes pontos mennyiségben.
•A tüdővészes betegeknek is egyik legjobb gyógyszer a napfény.
S még sorolhatnám tovább, de inkább azt szeretném még írni dr. Sang Lee-től: Mint mindig itt is oda kell figyelni a táplálkozásra: kizárva minden finomított terméket, cukrot, lisztet, olajat, állati terméket.
Tehát teljes vegan táplálkozással, lehet segíteni a napgyógyító erejét